Tatár Sándor (PhD)

1962-ben születtem Budán.
A pesti bölcsészkaron végeztem, utána különböző intézményekben tanítottam, ezen epizódok között lézengtem, de immár több mint húsz éve rendes kenyérkereső foglalkozásom van az MTA Könyvtárában. – Kritikákat és esszéket már jó ideje nem írok (hogy a jövő mit hoz, mire sarkall esetleg, az másik fejezet), így maradtak a versek és (németből) a műfordítás.
Sem definícióm, sem receptem nincs a költészetre – ez manapság mindinkább hiányosságnak, ha nem egyenesen fogyatéknak számít –, talán ennek ódiuma, hogy nem írok sokat, ám én úgy gondolom: ennek (a kíváncsiságomnak, a versről-versre [relatív] tabula rasának) köszönhetem, hogy egyáltalán (még mindig) írok verseket, és időnként összeállítok köteteket. Utóbbiakból a megjelentek egyelőre 6+1-en vannak (köztük egy magyar–német kétnyelvű és egy válogatás bolgár fordításban); a pillanatnyilag legfrissebb: Haalaadaas (2021, Kalligram).
2010-ben József Attila-, 2012-ben Salvatore Quasimodo-emlékdíjat kaptam.
„Próbálkozom”.