Lackfi János

Lackfi János József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.

Szülei Mezey Katalin és Oláh János. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.

1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékén tanított 1996 és 2013 között, docensként. Vörös Istvánnal együtt indította a kreatív írás programot, melynek egyik vezető oktatója volt.

1999 és 2013 között a Nagyvilág című folyóirat szerkesztője, 2000-től 2005-ig a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, 1997-ben a Magyar PEN Club titkára volt.

Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.

Hat gyermek édesapja: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999), Ágnes (2002) és Julianna (2015). Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája. Négy unokájuk van, Vilmos (2015), Aliz (2016), Gergő (2017), Lujza (2019).

Kedvelt költői Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor.