Szöllősy András

Amikor középiskolai tanulmányainak befejeztével 1939-ben Kolozsvárról Budapestre jött, még nem döntött a zeneszerzői pálya mellett. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakára iratkozott be (ahol 1943-ban doktori fokozatot szerzett), a Zeneakadémián pedig zeneszerzést tanult. Az 1940-ben nyugalomba vonuló Kodály Zoltán csak egy évig volt Szőllősy mestere, a második tanévtől Siklós Albert volt a tanára. Siklós azonban a rákövetkező évben meghalt, így Szőllősy utolsó zeneakadémiai évét Viski János növendékeként végezte el. Közvetlenül a háborút követően ösztöndíjat kapott Rómába, ahol a Santa Cecilia Akadémián az 1947/48-as tanévben Petrassi mesteriskolájába járt.

Gondolkodásmódjára és művészi hitvallására három fontos helyszín gyakorolta a legnagyobb hatást, mégpedig: Kolozsvár, az Eötvös Collegium, valamint Róma. Baráti köréhez tartozott Maros Rudolf, Ligeti György, Darvas Gábor és Halász Kálmán, akik szintén új utakat kerestek a zeneszerzésben. 1950 és 1991 között a Zeneművészeti Főiskola tanára, ahol Szabolcsi Bence és Bartha Dénes mellett asszisztált a hazai zenetudományi tanszék alapításánál.

Zenetudósként szövegpublikációkkal és bibliográfiákkal szolgálta a magyar zene két nagy mesterének – Kodálynak és Bartóknak – kultuszát. Leginkább a Bartók-filológiában szerzett elévülhetetlen érdemeket Szőllősy. Létrehozta Bartók műveinek könnyen kezelhető és számos nyelvre lefordított azonosító jegyzékét, amelyet „Sz” betű jelzéssel ma is világszerte használnak a hangversenyműsorokon és a CD-ken.