Magyar-angol szakos középiskolai tanári diploma, a Műegyetem „nemzetközise”. 2006-ban, nyugdíjba ment, azóta csak az irodalomnak él.
A költészet misztériumaiban két egymástól habitusában olyannyira eltérő ember segített eligazodni, mint Takács Imre és Vas István. Műfordítást még Benedek Marcell farkasréti házában tanulhattam. Versei 1980 óta az Élet és Irodalomban, a régi és az új Mozgó Világban, Kortársban, a szombathelyi Életünkben, a kaposvári Somogyban és napilapokban, valamint a Holmiban jelentek meg.
Kötetei: Ideiglenes emlékművek (1985), Aranykor, Ezüstkor, Vackor (2006). Arabból, angolból, írből fordít.