Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. Tanulmányait magyar-német szakon végezte; rövid ideig nevelőtanárként, majd 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként dolgozott. Fiatalon került be Nemes Nagy Ágnes baráti körébe, melynek szellemisége meghatározta pályakezdését. Első verseskötete 1968-ban jelent meg (Töredék Hamletnek), de már a hatvanas évek közepétől rendszeresen publikált verseket. Költészetét mindvégig jellemezte a sokszínűség, a filozofikus mélységgel társuló játékosság, az állandó megújulásra, megújításra való igény. Életének nagyobbik részében visszavonultan élt, ám sorra publikálta versesköteteit, regényeit, esszéköteteit, de írt többek között színművet, madárnevelési kézkönyvet, valamint Nat Roid álnéven krimit, Hc. G. S. Solenard néven pedig fantasztikus regényt. Összességében száznál is több önálló kötete jelent meg. Gyermekversein, ifjúsági regényein nemzedékek nőttek fel; műfordítói életműve csak a legnagyobbakhoz mérhető. Magyarra ültette sok más mellett Sylvia Plath, Virginia Woolf, Mark Twain, Thomas Bernhard, Egon Erwin Kisch, Franz Kafka, Oscar Wilde, George Byron, Johann Wolfgang von Goethe, Samuel Beckett műveit. Fontosabb díjai, elismerései: Nemzetközi P.E.N. Club díja (1966); József Attila-díj (1978); Déry Tibor-díj (1989); a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1996); Kossuth-díj (1998); Prima Primissima-díj (2007); a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat; 2009); Nemzet Művésze-díj (2014).

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

(Magyar Írószövetség)