pen_oldwp Irodalmi jelen Emontekiő és környéke 2021. augusztus különkiadás – Magyar PEN Club

Irodalmi jelen Emontekiő és környéke 2021. augusztus különkiadás

500 Ft

A tanulmánykötet Szőcs Géza költészetének több irányból történő értelmezését nyújtja, új megközelítésben értelmezve a PEN Club volt elnökének költői munkásságát, és cáfolva a Szőcs-kritika uralkodó toposzait, elsősorban a szőcsi önmítosz-teremtéssel, valamint a metaforikus és szimbolikus írásmód dominanciájával kapcsolatban. Szerzők: Cristian Réka, Horváth Kornélia, Bollobás Enikő, Hegyi Pál, Vöő Gabriella, Kurdi Mária, Turczi Istán, Farkas Wellmann Endre.


Kategória


Megosztás
Leírás

A tanulmánykötet Szőcs Géza költészetének több irányból történő értelmezését nyújtja, kapcsolódva a címbeli katakrézis, az Emontekiő több eleméhez: a korpuszt átható, itt-ott visszatérő toposzhoz, amely nem metaforikus módon jeleníti meg a hely vonzását, a katakrézisalkotás innovatív költői módszeréhez és a végtelen programok szőcsi elképzeléséhez.

A tanulmányok új megközelítésben értelmezik a nemrég meghalt költő munkásságát, cáfolva a Szőcs-kritika uralkodó toposzait a szőcsi mítoszteremtéssel, valamint a metaforikus és szimbolikus írásmóddal kapcsolatban. Az új tézisek között megemlítendők a következők: Szőcs munkássága a konzervativizmus, a kozmopolitizmus, a próteuszi átváltozás és a permanens újítás együttese (Cristian Réka); magyar és világlírai áthallások gazdagsága is biztosítja Szőcs helyét a világlíra kánonjában (Horváth Kornélia); a metaforikus írásmód visszaszorulása és az immanencia – konkrétan az isteni létmód emberi megjelenéseinek – komplex bemutatása a gondolati újítás hagyományaiba sorolja Szőcsöt (Bollobás Enikő); a nyelvi immanencia poétikai formái, a zene és a nyelvi játékosság a formai kísérletezők kánonjába emeli a költőt (Hegyi Pál); az állati szubjektum nem-metaforikus kezelése a magyar irodalomban nem ismert, vadonatúj szemléletről tanúskodik (Vöő Gabriella); Szőcs angol fordításai egy szinte organikusan összeálló angol-amerikai költői hagyománnyal való poétikai rokonságát jelzik (Kurdi Mária); a metrikai alapformákat módosító sajátos mértékek, a nagy témák, a költői és prózai szövegekben gyakran ismétlődő motívumok és a verseket inspiráló életfordulatok együtt alkotják a rejtelmes és örök változásra képes „Szőcs Géza-cseppkőbarlangot” (Turczi István); a Kolozsvárhoz, a város helyszíneihez, jelenségeihez és embereihez való mély kötődés a Szőcs-vers egyik leghangsúlyosabb attribútuma (Farkas Wellmann Endre).

Privacy Preference Center