Demeter Szilárd: Szőcs Géza 70 – Emlékest a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2023. november 9-én

Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig. Képes volt egyszerre lenni Attila hun király és az Attiláról filmet forgató hollywoodi produkció producere. Hogy ki volt Szőcs Géza, azt nem tudjuk tehát, de nem is a mi dolgunk tudni, éppen elég volt sejteni, hogy ő legalább tudja, mikor és miért vált alakot.

Ami miatt ma itt vagyunk, az a válasz előkészítése a holt költő tízpontos kérdésére: ki lesz Szőcs Géza?

Erre nem tudok felelni, mert nem lehet. Ezt csak a boldog Öregisten tudja és a mellette szivarozó Szőcs Géza.

Egyet viszont tudok. Géza feladatot hagyott ránk még a múlt század nyolcvanas éveiben, idézem:

 

„TIÉTEK TOVÁBBI SORSOM SZÁLLODÁJA.

Jó szívvel vagy kénytelen-kelletlen rátok hagyott vagyonom fejében

kérni is szeretnék valamit tőletek: ha ettetek, fiúk,

és ittatok és szeretettek: ugye beszélni sőt pofázni is fogtok helyettem?

amit én biztosan elmondtam volna: ugye azt nem hagyjátok torkotokban megkeseredni? ahogy abban a versben írtam volna.

 

MÍG ELHURCOLNAK ENGEM

A KÓMA CSATTOGÓ LOVASSZEKERÉN

RÁTOK MARAD MINT HAGYATÉKOM

AMIT ELMONDTAM

S AMIT NEM MONDTAM EL

ÉN”.

 

Ezért vagyunk ma itt. Hogy emlékeztessük magunkat, utódainkat arra, hogy feladatunk van: újra és újra el kell mondanunk azt, amit a Géza elmondott, és el kell mondanunk azt is, amit a költő nem mondott el.

Lehetetlen küldetés, mert nem vagyunk Szőcs Géza. Utoljára talán az Úr szabott ki ránk ekkora feladatot, amikor lelket lehelt az emberanyagba.

De a lehetetlen nem azt jelenti, hogy meg sem kell próbálni. Sőt, Géza élettanítása szerint  a lehetetlen azt jelenti, hogy van valami, ami miatt érdemes reggel fölkelni, enni, inni, szeretni – és pofázni.

Azért vagyunk ma itt, mert ez az a hely, ahol nem keseredhet meg torkunkban a szó.

És azért nem keseredhet meg, mert volt egy Szőcs Gézánk. Van egy Szőcs Gézánk. És lészen Gézánk!

Isten minket így segéljen!