Bonczidai Éva: „Minden honvágy az égből származott” – emlékezés Makkai Ádámra

„Minden csoda vagy semmi sem az” – ez az intés vagy biztatás Török Sándor emléktábláján olvasható, de számomra ez Makkai Ádámhoz is kapcsolódik. Már akkor így éreztem, amikor még nem tudtam, hogy ő Török Sándor tanítványa volt, hogy tőle tanult gondolkodni a világról, megtalálni a megismerés útjait, hogy 1987-ben Chicagóban egy különös fordításkötetet jelentetett meg: Michael Alexander Az „Én”: címszavak a világhoz és az emberhez című antropozófiai értekezését. A Török Sándor emlékének ajánlott kötet attól különleges, hogy szerzője, Michael Alexander sosem létezett, a könyvet Makkai Ádám jegyezte le, és valójában Török Sándor tanításain alapul. Ezek a tanítások vezették el a későbbi elismert nyelvészprofesszort, műfordítót és költőt Rudolf Steiner és Johann Wolfgang von Goethe életművéhez és ahhoz a gondolathoz, hogy létezhet egy ősvers, egy olyan vers, amelyből az összes többi eredeztethető.

Makkai Ádám talán legelvetemültebb kísérlete épp ehhez kötődik: összegyűjtötte Goethe Wanderers Nachtlied (A vándor éji dala) című versének különböző fordításait – magyarul is többet: Weöres Sándorét, Kosztolányi Dezsőét, Szabó Lőrincét, Móricz Zsigmondét, de Henry ­Wadsworth Longfellow amerikai költő, Lermontov és mások szövegeit is –, és minden nyelvről visszafordította az alapnyelvre. Ebből egy kétszázötven oldalas könyv lett, a Cantio Nocturna Peregrini ­Aviumque, mely ugyanazt a verset mutatja meg különböző formákban. Egyik beszélgetésünkkor Makkai Ádám azt mondta, ezt tartja a legfontosabb munkájának.

Azért is érzem illőnek ezt most hangsúlyozni, mert ha Makkai Ádámról szó esik, gyakran elfedi az életművének jelentőségét az az izgalmas családregény, amelybe beleszületett: Makkai János ország­gyűlési képviselő és Ignácz Rózsa író, színművésznő gyermeke olyan sajátos sorsot kapott, amelyről bőven akad mesélnivaló, a szülei, nagyszülei élete is regénybe illők, akárcsak az övé. Makkai Ádám 1945 nyarán gyermekparalízist kapott, de Istennek különös gondja volt rá, túlélte. „Amíg a többi gyerek focizott, én Dante Poklát olvastam Babits fordításában” – így szokta volt összefoglalni a gyerekkorát.

Makkai Ádám
Makkai Ádám (Fotó: Mirkó István, Magyar Nemzet)

1956-ban a „szabad hét” alatt két újságcikket írt, amelyek ugyan végül nem jelentek meg, de így is több év börtönbüntetést kaphatott volna értük, ezért, mint sokan, ő is elhagyta az országot. Követve korábban emigrált apját, Amerikába ment, először egy szálloda konyháján kezdett dolgozni, majd egy hónap múlva felvették a Harvardra. Diplomázás után egy hawaii középiskolában tanított, majd a Yale-en folytatta a tanulmányait, később a Kuala Lumpur-i és több amerikai egyetemen oktatott. 1969-től 2004-ig az ­illinois-i egyetem rendkívüli professzora volt, de tanított Szingapúrban és Hongkongban is.

Elismert nyelvészprofesszor lett, nyelvészszövetséget, Forum Linguisticum néven folyóiratot, valamint Atlantis-Centaur néven kiadót is alapított. Doktori disszertációja, az Idiom Structure in English (Az angol nyelv idiómáinak struktúrája) az angol nyelvészet egyik alapkönyve lett.

Az emigrációban töltött évtizedek alatt kivételes költői és műfordítói életművet hozott létre. Tábori Pállal és Kabdebó Tamással közösen elkezdett gigászi munkája a magyar költészet kétkötetes antológiája, az In Quest of the Miracle Stag (A csodaszarvas nyomában), kétszer 1200 oldalon mutatja be a magyar költészetet az ősköltészettől napjainkig. 2011-ben a munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki, 2016-ban az életművét Kossuth-nagydíjjal ismerték el. 2015-ben Hawaiiról hazaköltözött szülővárosába, Budapestre, 2016-ban pedig a Magyar Szent István-renddel tüntette ki Áder János köztársasági elnök.

2010-ben találkoztam vele először, amikor feleségével és sógornőjével székelyföldi utazásuk során meglátogattak – Gyergyóalfaluban éltem, néha úgy éreztem, a világ végén. Pár hete még Noam Chomsky elméleteiről tanultam egy vizsgára készülve, és a nyelv képletszerűségének gondolatát próbáltam elfogadni. Aztán – igazi csoda – Makkai Ádám ült velem szemben, ­Chomsky egyik kritikusa, a térdén lovagoltatta az egyéves fiamat, és közben arról beszélt, hogy a nyelvészet tudományszerűségét szintézisre kell hozni azzal, hogy az embernek szellemtudományi meglátásai is vannak, az antropológiai szempont létjogosultsága mellett érvelt a mondat egyenletszerűségéből levezetett kommunikáció tanával szemben – mindezt az idiómákkal példázta. A gyermek áhítattal nézte és időnként kuncogott, amikor Ádám jó professzor módján elbetűzött egy-egy nevet vagy idegen kifejezést.

Makkai Ádám nevét hallva mindig ez a kép ötlik fel bennem, vagy az, ahogy az elképedt közönség előtt feleségével, Arany Ágnessel szinkronban mondják – magyarul és angolul – Weöres Sándor Galagonya című versét a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A bravúros műfordítások egyike ez, Weöres Sándor még fogadást is kötött Makkaival, hogy ezt nem tudja majd angolra fordítani. „Szent meló” – mondta Makkai Ádám a műfordításról, missziónak tekintette, hogy végre a világ is értse a magyar költészetet. Ez a hazafias küldetéstudat, ez a konokság, amely az ősvers kutatásának gondolatát is előhívta, egy kivételes nyelvész tudásával és egy okos lázadó pimaszságával párosult – hasonló kvalitású ember figyelme kell ahhoz, hogy Makkai Ádám életművét végre méltó módon értékeljék.

A sajátos fiúság-tapasztalat terhét, az örökkévaló iránti elkötelezettséget, a bölcs és provokatív kérdéseit is beleszőtte az írásaiba. Új kötetei megjelenését vártuk, amikor életének 85. évében elhunyt Makkai Ádám – hajtsunk most fejet a költő emléke előtt is. Honvágy vagy, vagy vágy-hon? című ver­sében például az egymásnak feleselő futamok látni engedik, hogy „Minden honvágy az égből származott”. Halála másnapján fellapozva ezt a tizenkét részes költeményt, mintha odaátról szólna vissza a költő: „Bármit tegyek is, csak Neked csinálom, / az angol nyelvtan is csak vers, Neked. / Ereimben az erő megreked, és kába nappalom merev kín, álom. / Mitől vagyok így elanyátlanodva?”, majd „Bármit tegyek is, Hazámnak csinálom, / nyelvtan a vers is. Ragozom Neked. / A könyvkiadás otthon megreked: / a költők léte kínos, merev álom. / Mitől vagytok úgy elanyátlanodva?”

Magyar Nemzet, 2019. 01. 20.

https://magyarnemzet.hu/kultura/minden-honvagy-az-egbol-szarmazott-7686689/