Mégis Budapesten tartják meg, május 15-e és 20-a közt, a Nemzetközi PEN 10. világkongresszusát. (A franciák ll.-nek tekintik, mert 1931-ben már megünnepelték Londonban a Nemzetközi PEN 10. évfordulóját, bár az az ülés nem világkongresszus volt). A kormányzat és a Nemzetközi PEN (meg főleg a francia PEN-elnök Benjamin Crémieux) szorgalmazta egyezkedés során visszaveszik a kizártakat, és visszalépnek a kilépettek. (Márai Sándor azonban így sem vállal tagságot a kongresszus szervező-bizottságában. Fennmaradt a lemondó levele). Átmenetileg – Heltai Jenő, Herczeg Ferenc és Kosztolányi Dezső(!) kérésére – Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és volt miniszter vállalja a Magyar PEN Club (,,tiszteleti”) elnökségét. Ő a budapesti kongresszus házigazdája. Ő mutatja be a vendégeket Horthy Miklós kormányzó fogadásán.
Lenyűgöző a meghívott díszvendégek, a mintegy 270 külföldi küldött és résztvevő névsora. A legismertebbek:
Anglia (Chesterton, Drinkwater, Galsworthy, Masefield, Shaw, Wells; a Nemzetközi PEN alapítója, az idős Dawson Scott asszony betegség miatt mégsem tud Budapestre utazni).
Ausztria (Roda Roda, F. Salten).
Belgium (Maeterlinck).
Csehszlovákia (K. Čapek, E. B. Lukač).
Dánia (K. Michaelis, Pontoppidan).
Finnország (Koskenniemi).
Franciaország (Duhamel, Gide, J. Green, Maurois, Romain Rolland, Valéry, Jules Romains).
Hollandia (Jo van Ammers-Küller).
India (Rabindranath Tagore).
Jiddis-PEN (Varsó) (Schalom Asch).
Németország (Th. Däubler, G. Hauptmann, A. Kerr, Ernst Toller, F. Werfel).
Norvégia (J. Bojer, Knut Hamsun, Sigrid Undset).
Olaszország (Bontempelli, Marinetti, Croce, Corrado Govoni; Pirandello bejelentkezett, de lemondta).
Palesztina (a Madáchot és Adyt héberre fordító Avigdor Hameiri, eredeti magyar nevén Feuerstein-Kova Albert).
Románia (O. Goga, L. Rebreanu).
Svédország (S. Lagerlöf).
Május 17-én van az első ülés a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Berzeviczy elnök többnyire franciául, de, alkalom adtán, angolul és németül vezeti. A küldöttek franciául, angolul és németül szólalnak föl. John Galsworthy, a Nemzetközi PEN elnöke nyitja meg az ülést angolul (nyomban elnézést is kér, hogy nem ismétli meg a megnyitó beszédét franciául és németül), és mindjárt elkötelezi mind a szervezetet, mind az ülést a politikamentesség mellett és az irodalom mint művészet mellett. Nem lehet itt szó párt- és állampolitikáról, hangoztatja. 22 amerikai, belga, kanadai és osztrák író aláírásával „Szózatot” intéznek a „világ valamennyi kormányához”: tiltakoznak az írók politikai vagy vallási okokból való börtönbe vetése és a foglyok sanyargatása ellen. Nagy taps fogadja az elsők közt fölszólaló román küldött szavait, aki bejelenti, hogy Kolozsvárott megalakult a Román PEN magyar tagozata (Bánffy Miklóssal). Hermond Ould angol (és nemzetközi) PEN-titkár arról számol be, hogy már 36 országban 51 PEN-szervezet működik, és külön kiemeli Germanus Gyula és John Knittel egyiptomi szervező tevékenységét.
Hogy szolgáljuk a békét politika nélkül? – ez a kongresszus alapkérése. És az ádáz viták forrása.
Ernst Toller (Németország) szenvedélyesen mutat rá, hogy elválaszthatatlan egymástól szellem és politika. Lám, most tiltották be Angliában – több más könyvvel együtt – Joyce művét, az Ulysess-t, Németországban meg Remarque filmjét. Aragont is üldözik Franciaországban ( bár ott egységfrontba tömörültek az írók Aragon védelmében). Olaszországban sem jelenhetnek meg Remarque művei. Magyarországon is négy hónapra ítélték Octave Mirabeau fordítóját és betiltották Victor Margueritte regényét (Le compagnon – Az élettárs). ( Hát Oroszországban mi van? – kiabálnak közbe. – Arról miért nem beszél?) Goethe nyomán azt hangsúlyozza Toller, hogy fontosabb, amit teszünk, mint amit írunk.
Az olasz Marinetti valósággal fölháborítja a hallgatóságot. Máshogy értelmezi azt az alapelvet, hogy PEN és politika két külön világ legyen. Latin mondást idéz: „Ha békét akarsz, készülj háborúra”. Ne beszéljenek itt békéről. Inkább védjék meg! (Ágyúval? – vág közbe valaki gúnyosan).
A magyar PEN nevében Illyés Gyula is szót emel a cenzúra, a könyelkobzás és a a sajtóper ellen, a sajtó- és gondolatszabadságért. Azt javasolja, hogy minden efféle vétséget tartson nyilván és hozzon nyilvánosságra a londoni PEN központ. Sárközi György (Magyar PEN) szintén Toller és Illyés mellett foglal állást. Joggal fordul szembe az értelmiség kormányzatokkal és az álhazafisággal, mondja. Ne üldözzenek senkit a meggyőződése miatt, követeli.
Jules Romains (Franciaország) is Marinetti ellen fordul, és erőszak nélküli irodalmat követel. Ne legyen sem jobb, sem baj az irodalomban. Aki eltér tőle, kizárják a francia PEN-ből.
Zsolt Béla (Magyar PEN): „Kissebbségvédelemről beszélnek? Az értelmiség is kisebbség!” Nemzetközi PEN szervet követel a szellemi szabadság ellen elkövetett vétségek nyilvántartására és közzétételére.
A dán Karin Michaelis asszony: ,,Mi nem tűrnénk Dániában, hogy üldözzék a szellem munkásait”.
A Magyar PEN képviseletében fölszólaló Babits Mihály magvas, töprengő előadása a világkongresszus legemlékezetesebb mozzanata. Mit tehet az író a Békéért? Hiszen nem a közvetlen cselekvés embere. Csak írhat? Nem tűnhet-e át szavain a nemzeti elfogultság? És ha mentes is tőle, nem hathat-e rá valami más, még rettentőbb világnézet? Kiszámíthatja-e szavai hatását? A legjobbak nem alkudnak meg, pedig sosem üldözték úgy az írókat bátor írásukért, mint a mai Európában. ,,A kis Magyarország” írói sosem engedtek a fegyveres terrornak, a félelemnek: megőriztük a békébe és a népek testvériségébe vetett hitünket. De így is elfojthatják az író szavát. Cenzurával. Nincs szebb feladata a PEN-nek, mint az, hogy tiltakozzék az irodalom szabadságának mindenféle megnyirbálása ellen. De beérhetjük-e puszta szóval, szalonpacifizmussal? Az igazi író nem elégszik meg ennyivel. Hitelesen és szenvtelenül ábrázolja az életet (akár a háború borzalmait). Ám ez-e a legjobb békepropaganda? Akkor tehetne nagy lépést béke felé a csak lassú hatású irodalom, ha szembeszállna a tények és érzelmek veszélyes fölfogásával, és visszaállítaná az ész és az erkölcs tekintélyét. Reményt kell sugallnunk az ifjúságnak. Vajon természettörvény-e az önzés meg a kegyetlenség? A Szellem és az Igazság vallását kell magunkévá tennünk. Nem követnünk, hanem vezetnünk kell a nemzeteket. Erkölcs és Igazság. Ez a két legfőbb bíró. Az erkölcs nevében még az erkölcsöt is, az igazság nevében még az igazságot is bírálhatjuk. Az angol Ernest Raymond a PEN-kongresszusok örök kérdését veti föl: a nyelv kérdését. Azt javasolja, hogy forduljanak a Népszövetséghez tanácsért: melyik nyelvet tegyék meg a Nemzetközi PEN egyetlen és kötelező munkanyelvének? A Magyar PEN (Karinthy Frigyes) adja meg a választ: azt a nyelvet, amely senkié, mert mesterséges. Az eszperantót.
Utána még megválasztják az új ,,intézőbizottságot” a francia Crémieux, a lengyel Juliusz Kaden Bandrowski, a német Hans Elster és a holland W. M. Westerman személyében.
Ezzel ér véget Budapesten a 10. PEN-világkongresszus.
Ekkor azonban Berzeviczy Albert ,,tiszteleti” elnöksége is véget ér. Az író, költő, műfordító, irodalomtörténész Radó Antal, a jeles Dante-kutató, egy 5 kötetes, nagy olasz irodalomtörténet szerzője lesz a Magyar PEN Club új vezetője. 1939-ig ügyvezető elnöke, attól fogva, egészen 1944-ig elnöke